Sajtó

Derecskei András nem újonc a nemzetközi versenyek világában. A zeneszerző és karmester 2006-ban Csehországban egy vonósnégyesével harmadik helyezést ért el, valamint elhozta a 2015-ös Németországi International Crossover Competition zeneszerzőverseny díját is. Zenei tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végezte hegedű, zeneszerzés és karmester szakokon, majd doktori fokozatot szerzett az amerikai University of Arizonán.
2003-tól kezdve rendszeresen játszott Magyarország vezető zenekaraiban, majd 2015-2018 között az amerikai Arizona Symphony Orchestra asszisztens karmestere, két éven át az Opera in the Ozarks operafesztivál rezidens asszisztens karmestere volt.
Művei között találunk szóló-, kamaraműveket, vokális, szimfonikus és színpadi darabokat. Stílusát a hazai és a nemzetközi sajtó szerint „harmóniai változatossága jellemzi, szokatlan zenei struktúrákat és világos formai tagolást használ, illetve kitűnő dramaturgiai érzéke van”.

(papageno.hu, 2021. augusztus)

***

Kettősfúga vonószenekarra – a szerző, Derecskei András (aki nem mellesleg az est karmestereként működött közre) egészen új, mondhatni bájos oldalát mutatta meg a fúga műfajának. A barokk zenei elemeket és swinges stílusjegyeket ötvöző, ígéretes alapkoncepció végül szórakoztató, könnyen befogadható, ugyanakkor kissé monoton zenei világot teremtett.

(Németh Kira, Figaro, 2020. november)

***

Derecskei Andrásnak, az est fiatal, de annál ambiciózusabb karmesterének nem kis erőfeszítésébe tellett összefogni a koncert műsoránál is heterogénebb, nem hivatásos, de az örömzenélésre mindig kész együttest. Erénye, hogy ennek az emberileg, szakmailag egyaránt összetett, olykor kényes feladatnak Derecskei András kiválóan megfelelt, s akit a zenekar közössége szívébe zárt.

(Dombóvári János, A Magyar Kodály Társaság Hírei, 2016. szeptember)

***

A fiatal generációhoz tartozó (a recenzens számára ismeretlen) költők verseire írt megkapóan egyszerű, a rezdülések lírája iránt komoly fogékonyságot mutató dalokat Derecskei András. A Négy dal ékesszólóan bizonyította, hogy egy érzékeny komponista a hangulati töltés, a zenei tagolás (értelmezés), az énekbeszéd jelentést hordozó tempójának művészi kialakítása révén miként képes kevésbé erős szövegeket is releváns költői megnyilatkozásokként feltüntetni.

(Molnár Szabolcs, Muzsika, 2016. február)

***

Derecskei András nyolc darabbal nevezett be. Hat zongoraművet (Just in case, I. és II. prelűd, Kaleidoszkóp, I. és II. etűd) egy kóruskompozíció zongoraátiratát (Ave Maria) és egy Triót hallgattunk meg. Aszólódarabokat Szabó Marcell és Csillagh Katalin adta elő, a háromtételes Triót (Bolyong; Dereng; Harang) Kiss Péter (zongora), Kántor Balázs (cselló) és a szerző (hegedű).

A zongoraműveket esettanulmányoknak, kompozíciós etűdöknek hallottam. Némelyik a szerzői kommentár szerint is az, Derecskei egy-egy izgalmas Szkrjabin-akkord vagy Ligeti-etűd – illetve a Musica ricercata – tapasztalatából építkezett. Elismerően kell megjegyeznem, hogy a zeneszerző jól érzi, egy-egy zenei ötlete mennyire teherbíró, darabjai ennek megfelelően arányosan rövidek, ökonomikusak.

A Derecskei-blokk legösszetettebb darabjának alcímei is Ligeti-allúziók (Galamb borong), maga a zenei anyag, a feldolgozás módja viszont személyes és eredeti. Érdemes hát ezt a közelmúltban befejezett munkát a zenetörténeti asszociációktól eloldva hallgatni. Főleg egy ilyen igényes és koncentrált előadásban, mely világosan érzékeltette a kompozíciós fegyelem és invenció együtt állását. Ráadásul jókor is jött: a táv kétharmadánál menetrendszerűen érkező holtpontot szinte észre sem lehetett venni.

(Molnár Szabolcs, Muzsika, 2015. május)

***

Derecskei András hazai terepen mozog. Elmondása szerint vonósnégyesre írnia olyan, mint más zeneszerzőnek zongorára. „1. vonósnégyesemről meg is jegyezték, hogy hangszerszerűen szólt”. Ez igaz a 2. vonósnégyesre is. A cselló szólamban hangrepetícióval induló gyors tizenhatodok, illetve a később oktáv távolságban belépő brácsa azonos mozgása szinte azonnal akciófilmbe illő zenei hangulatot eredményezett. Eközben a hegedűk szólamában fokozatosan bontotta ki a különböző témákat, melyeket ízléses harmóniavilággal támasztott alá. Szép példája a sallangoktól mentes, egyszerű zenének. A kezdeti dinamikus hangvételt egy hosszabb, nyugodtabb tételrész követte, melyben vissza-visszatértek a korábban elhangzott motívumok. A lassabb részek közötti gyors pizzicatók változatosságot vittek a darabba. Az egyes szakaszok végi állandó sforzandók azonban egy idő után veszítettek érdekességükből.

(Johny English, fidelio.hu, 2011. április)

***

Elsőként Derecskei András Rivincita (bosszú, megtorlás, visszavágás) című 1. vonósnégyese hangzott el. A 2004-ben elkészült mű 2006-ban első díjat nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Zeneszerzés Versenyén. A darab változatos, invenciógazdag. Visszatérő dallamai, kiegyensúlyozott harmóniavilága szerethetővé, hallgatóbaráttá teszik. Attacca sorjázó tételei a hagyományos tempókülönbségekre épülnek, így alkotva összefüggő egészt. A művet a Bozsodi-vonósnégyes összecsiszoltan, érzékenyen szólaltatta meg. Külön kiemelném Bozsodi Lóránt játékát, aki az első hegedű szólóit szép, csengő hangon adta elő.

(Eisenbacher Zoltán, Muzsika, 2011. március)

***

Második díjat kapott a Paramarimbo Promenade című darabjáért Derecskei András.
[…]
A koncert alatt lebonyolítottak egy közönsgészavazást is: a közönségdíjban ugyancsak Derecskei András részesült.

(Fidelio, fidelio.hu, 2010. április)

***

Derecskei András darabját Kákonyi Árpád zongorázta. A Just in case… inkább keménykedő, mint kemény. A választott hangszer érezhetően uralkodik a kompozíció felett.

(Molnár Szabolcs, Muzsika, 2009. december)